Rossz szokásomhoz híven, ma este is gondolkodtam. Mindenféléről, álmokról, kapcsolatokról,és úgy az egész saját univerzumomról. Sokan mondták, hogy túl sokat gondolkodom, és nem veszem észre azt, ami elmegy mellettem. Talán igazuk van, talán csak irigyek, mert ők képtelenek a gondolkodásra, vagy csak éppen ez a közhely jutott az eszükbe. Akárhogyis van, lehet igazuk is.
Az elme utasítja a testet, és az rögtön engedelmeskedik. Az elme önmagának ad ki parancsot, és ellenállásba ütközik.
Az idézetekről eszembe jut az az idézet, ami úgy szól, hogy azok idéznek, akiknek nincsenek saját gondolatai. Szeretem az ilyen kis ironikus mondásokat. Ahogy az iróniát is szeretem, meg a kávét és a tiramisut. Ahogy hosszú sétákat is, akár egyedül, nekem legtöbbször a legjobb gondolataim séta közben jönnek. Ezért nem taxizom. Az olyan megalázó, a gyaloglásnak legalább értelme van, a taxi meg olyan, mintha magam helyett gondolkodna valaki, pénzért. Régebben sokat gyalogoltam, volt hogy 30 km-t is, mert jó ötletnek tűnt Gödöllőről begyalogolni Budapestre. Tényleg helyre kis séta volt, nem mondom hogy nem merültem ki, de megérte. Arra gondoltam, hogy egy római legionárius ezt közel 60kg plusz súllyal megcsinálta ezt, mindennap.
