Megnéztem egy filmet az este, az Eastern Promises -t. Aki nem ismeri azt a világot, azokat az embereket, azt a mentalitást, annak csak egy középszerű kriminek tűnik. Aki pedig igen, és volt olyan ember aki közéjük tartozott, és jó barátja , vagy épp családtagja volt, eszébe jut róla. Velem is ez történt, Valér bácsi jutott eszembe, akit én nem nagyon ismertem, mert kb 8-10 éves koromban láttam őt utoljára, a nagynéném férje volt. De emlékszem rá, végtelenül kedves ember volt, olyan nagy szívvel mint keveseknek adatik. Nekem sincs akkora, és nem is lesz talán soha. Emlékszem, hogy horgászni vitt a folyóhoz, meg gombát szedni az erdőbe,gitározott és énekelt (és persze Viszockijt is megszerettem, persze akkor nem értettem miről szólnak a dalai) és tanított egy-két dolgot nekem. Nagyon homályos emlék, de ha nagyon ritkán eszembe jut, vagy valami az eszembe jutattja, mint például ez a film is, akkor könny szökik a szemembe. Nem volt szent ember, ivott is, és meghalt egy börtönben valahol a tundrán, soha nem tudtuk meg hol és miért halt meg, csak kaptunk egy levelet hogy meghalt. De küldött nekem emléket, arról, hogy ő volt, és szeretett engem, és a családját. Egy orosz keresztet kaptam, a börtönben készítette. A magam módján emlékezem róla ma este, ittam az emlékére, szerettem őt. Nyugodj békében bácsikám! Soha nem foglak elfelejteni!
A kereszt a börtönvilágban a mellkasra tetoválva (vagy épp ékszerként medálként hordva) azt jelenti hogy a viselője profi tolvaj. A másik jelentése pedig, hogy hű a halálig, nem árulja el a barátait. Egy ilyen medált kaptam én is.
