Igen, megint. Olvastam Dövan postját, és teljesen meg és átérzem a problémáját, melyekkel én is küzdök. A default válaszoktól hemzsegtek a kommentek, mint például a "majd jön egy másik nő" meg ilyesmi. Igen, lehet jön egy másik nő. Mikor? Mert nem mindegy ám, hogy 2 hónap vagy 2 év vagy éppen 10 év múlva. A normális, érdekes (legalábbis számomra érdekes) nők már foglaltak. Akik szabadok, azok az unalmas, defektes, idióták. És van azoknak a halmaza, akik nemrég szakítottak. Ők is a lehetetlen kategóriába tartoznak, mivel az, aki udvarolni próbál nekik, azt vagy nagyon gyorsan pattintják vagy megkapják a méltán népszerű, "Legyünk barátok, nekem nincs szükségem most egy társra" című undorító alázódumát. El nem tudják képzelni, ez mennyire taszító. A helyett hogy őszinték lennének, ami igaz hogy sértőbb, vagy durvább egy ilyen hátulrójövős, eufemizált szarnál mint az előbbi, de legalább nem megalázó. Persze, rosszul esik, de messze nem annyira mint a legyünkbarátok. Van elég barátom, kösz. Ez a tuti válasz rá. Erre általában ők szoktak besértődni, de mindegy, innentől már teljesen irreveláns, hogy neki mi tetszik, és mi nem.
Devil Inside írta:
"Az ilyen kapcsolat arról szól, hogy az ember mindig belekapaszkodik az új esélybe vagy esélynek tűnő helyzetekbe, "talán majd most tényleg összejön", de nem jön össze. Nemcsak azért, mert alapból nem kell a csajnak, hanem mert a sok pofáraesés miatt egyre görcsösebben, egyre kisebb önbizalommal szalad neki a következő körnek. Persze az ember roppant gentleman végig, fizet mindent, soha nem késik, nagyon korrekt. Közben meg a néhány boldog pillanaton kívül folyamatosan szenved."
És még csodálkoznak, ha a férfiak megcsömörlenek. A folytonos pozitív vigasztalódumák is teljesen közhelyessé váltak. Semmi hatásuk, még egyiket sem láttam beválni. Ott tartok, hogy fogalmam nincs a megoldásról, mert egyszerűen nem létezik megoldás erre. Vagy jön,vagy nem. 50%. Nem rossz.