Sokszor illúzióim vannak, kinek nincsenek? Vagy nevezzük reménynek? Az a pozitív illúzió? Az idegrendszer természetes nyugtatója? Meglehetősen rezisztens vagyok a nyugtatókkal, altatókkal és bármi mással szemben, ami a tudatomra hatna. Fizikailag mindig hatnak, de a tudatomat nem lassítják le. Ezért sem szeretem ezeket, bár néha tényleg jól jönnének. A kétkedés az illúzió legnagyobb ellensége. Épp emiatt nem voltak hosszú életűek az illúzióim, mert mindig képes voltam megvizsgálni, és a vizsgálat végére, ahogy minden illúzió egyszer, szertefoszlott.
Most nem tudom mivel állok szemben, valósággal vagy illúzióval? Mert illúziónak túl valóságos, valóságosnak meg túl illuzórikus. Lehet egyszer nem az eszemre kellene hallgatnom?
