Sokan ezt a fajta irodalmat ponyvának tartják, de nem tudják elképzelni sem, mennyi minden van benne. A legtöbb ilyen történet régi meséken alapul, melyeket a nagymamák és nagypapák meséltek még nagyon-nagyon régen. Most már nem mesélnek ilyeneket, beültetik a gyerekeket a tv elé, és öntik bele a műanyag szart a fejükbe. Nem ismerik a tündérmeséket, az igazi tündérmeséket, melyek egyáltalán nem voltak édesnek szánva, hanem igen kegyetlen történeteknek.  Eszembe jutott róla Strahd története, vagy épp Lord Soth a Fekete Rózsa lovagjáé, aki először a saját feleségét ölte meg, hogy elvehessen egy másikat, majd a másodikat is megölte, mert azt mondták neki, hogy mástól van a gyerek, nem tőle. Megölte a saját fiát a feleségével együtt, aki megátkozta, és mindörökké bolyong a kastélyában, és minden éjjel meghallgatja a saját történetét a bansheek előadásában, akik azoknak az asszonyoknak voltak a kísértetei, kik rávették arra, hogy félbehagyja a küldetését, és visszamenjen a várba, ahol megölje a nőt és a saját fiát csupán egy pletyka miatt. Persze nem csak ilyen mesék vannak, vannak ahol a rendíthetetlen hűség, bátorság van főszerepben. Mindegyik nagyon nagyon szép még ha szörnyű és kegyetlen. Mert az emberek ilyenek is lehetnek. Ki tudja mennyi Lord Soth és Strahd gróf van a világon, és persze mennyi rendíthetetlen lovag? 

Drakula története egyszerű történeten alapszik, Vlad Tepes, kegyetlen, ám igazságos volt. Ámde ez sokaknak nem tetszett és démonizálták az alakját. Ahogy Báthory Erzsébetét is. Beleszőtték a népi hiedelmeket. Úgy, ahogy a saját vágyaikat is, belemesélték a karakterekbe a félelmeiket. Ahogy a jelenetben is, az öngyilkosságot elkövetett ember nem kerül a mennybe, Drakula jogosan háborodik fel, hogy ő nem ezért harcolt, hogy ennyit se tegyenek meg érte a hálátlan papok. Megértem a dühét, és sokmindenki megérti, aki átélt ehhez hasonló helyzetet. Ezért mondom, ne nevezzünk ponyvának, van mondanivalója, ha odafigyelünk rá, és lehántjuk a giccses mázat róla. Ezek az igazi mesék, amikből az emberek tanulhatnak, elgondolkodtatnak. Persze tudnék rengeteg regényt, novellát felsorolni, de nem mernék belekezdeni egy ilyen felsorolásba, hiszen óhatatlanul is megsérteném azzal az írót, hogy esetleg kihagyom a művét a listáról. (No nem mintha sok író olvasná a blogomat, legalábbis szerintem)