Szombaton találkoztam úgyhiszem, a társadalmunk legaljával. Legalábbis mentális-erkölcsi legaljával. Nem is vesztegetek rá több szót, undorító egy állat volt, embernek mégsem nevezhetem, az már-már kvalitást feltételezne róla. Viszont történtek érdekes dolgok is, mint például egy svéd ismerősöm megfestette az igazi Nardot, íme :http://web.telia.com/~u33221589/images/nardhuur.html
Van egy vers is, mely megjelent anno egy antológiában:
Üresen ásít a közönyös menny
Féregléted céltalan pokol
Pondrók ezerszám, melyekben
önző,vak lélek haldokol
Sóvár sorsod lépés-múlandóság
Hasztalan könnyek, ostoba álmok
Rothadásod éhség-örökkévalóság
Lelkeddel pusztuló sikoltásod
a semmibe vész és nem szán a világ
