Értékelhetetlen

Rossz szokásomhoz híven, ma este is gondolkodtam. Mindenféléről, álmokról, kapcsolatokról,és úgy az egész saját univerzumomról. Sokan mondták, hogy túl sokat gondolkodom, és nem veszem észre azt, ami elmegy mellettem. Talán igazuk van, talán csak irigyek, mert ők képtelenek a gondolkodásra, vagy csak éppen ez a közhely jutott az eszükbe. Akárhogyis van, lehet igazuk is.

Az elme utasítja a testet, és az rögtön engedelmeskedik. Az elme önmagának ad ki parancsot, és ellenállásba ütközik.

Az idézetekről eszembe jut az az idézet, ami úgy szól, hogy azok idéznek, akiknek nincsenek saját gondolatai. Szeretem az ilyen kis ironikus mondásokat. Ahogy az iróniát is szeretem, meg a kávét és a tiramisut. Ahogy hosszú sétákat is, akár egyedül, nekem legtöbbször a legjobb gondolataim séta közben jönnek. Ezért nem taxizom. Az olyan megalázó, a gyaloglásnak legalább értelme van, a taxi meg olyan, mintha magam helyett gondolkodna valaki, pénzért. Régebben sokat gyalogoltam, volt hogy 30 km-t is, mert jó ötletnek tűnt Gödöllőről begyalogolni Budapestre. Tényleg helyre kis séta volt, nem mondom hogy nem merültem ki, de megérte. Arra gondoltam, hogy egy római legionárius ezt közel 60kg plusz súllyal megcsinálta ezt, mindennap. 

Megnéztem egy filmet az este, az Eastern Promises -t. Aki nem ismeri azt a világot, azokat az embereket, azt a mentalitást, annak csak egy középszerű kriminek tűnik. Aki pedig igen, és volt olyan ember aki közéjük tartozott, és jó barátja , vagy épp családtagja volt, eszébe jut róla. Velem is ez történt, Valér bácsi jutott eszembe, akit én nem nagyon ismertem, mert kb 8-10 éves koromban láttam őt utoljára, a nagynéném férje volt. De emlékszem rá, végtelenül kedves ember volt, olyan nagy szívvel mint keveseknek adatik. Nekem sincs akkora, és nem is lesz talán soha. Emlékszem, hogy horgászni vitt a folyóhoz, meg gombát szedni az erdőbe,gitározott és énekelt (és persze Viszockijt is megszerettem, persze akkor nem értettem miről szólnak a dalai)  és tanított egy-két dolgot nekem. Nagyon homályos emlék, de ha nagyon ritkán eszembe jut, vagy valami az eszembe jutattja, mint például ez a film is, akkor könny szökik a szemembe. Nem volt szent ember, ivott is, és meghalt egy börtönben valahol a tundrán, soha nem tudtuk meg hol és miért halt meg, csak kaptunk egy levelet hogy meghalt. De küldött nekem emléket, arról, hogy ő volt, és szeretett engem, és a családját. Egy orosz keresztet kaptam, a börtönben készítette. A magam módján emlékezem róla ma este, ittam az emlékére, szerettem őt. Nyugodj békében bácsikám! Soha nem foglak elfelejteni!

A kereszt a börtönvilágban a mellkasra tetoválva (vagy épp ékszerként medálként hordva) azt jelenti hogy a viselője profi tolvaj. A másik jelentése pedig, hogy hű a halálig, nem árulja el a barátait. Egy ilyen medált kaptam én is.

Kreatív hajlamaimat élem ki, jobb híján. Meg is van a tervem. Elkészült. Csak kivitelezni kéne, de majd pénteken megoldom :)