No igen, a gyűlölet. Mindenki érezte már, ott van mindenhol, még a legjámborabb emberben is ott a Szörny. Mindenki másképp kezeli, van aki szabadon engedi, van aki láncon tartja, van olyan aki csendben eteti s néha szabadon engedi hosszú pórázon. Kár tagadni, hogy nincs gyűlölet az emberben, de nevezhetjük haragnak, dühnek, lényegében ugyanaz, csak másképp megfogalmazva. A haragot a gyűlöletet, én úgy tanultam, hogy nem szabad sugározni magunkból, mert attól csak olyanok leszünk mint a lánc végén acsargó kutya. A haragot egy pontba koncentrálva kell kiadnunk magunkból, meg kell tanulni irányítani, mert teljesen uralni nem lehet egy ilyen ősi, hatalmat, csak hajlítani kis mértékben. Aki elfojtja a haragját, az magába roskad, mert elemészti belülről, aki teljesen kiadja magából azt a saját magát öli meg, mert a következmények csapnak rá vissza.
Én együtt élek ezzel, és néha igen sok van bennem. Harag főleg, de kiadom magamból a feleslegeset, és megtartom magamnak a maradékot, hogy tovább feszítse a kazánt, mint egy gőzgép amiből kiengedik a feles nyomást. Ott van a feszültség mindig, mert az tartja ébren a lelket, különben elpuhulna az ember. A harag az amitől céltudatos vagyok, ad erőt, és eltökéltséget. A részem. És nincs olyan ember, akinek lenne az, csak van aki nem meri felvállalni. Mert önmagától is fél.Fél attól, hogy kiderül ő is ember, és benne is lakik a Szörny. Nem is tudom ki mondta, hogy ha a Pokolba nézel, a Pokol visszanéz rád. A másik pedig, aki szörnyekkel csatázik, vigyázzon, nehogy ő is szörnnyé váljon.
A dal szövegét pedig, leírom majd kommentben. Érdemes elolvasni és elgondolkodni rajta.