Értékelhetetlen

Érdekes adatok. Mindig is szerettem az érdekes adatokat. Ez is egy érdekes adat. Meg egy sketch is, de mindegy :)

$4490.00The Cadaver Calculator - Find out how much your body is worth.

Felmerült egy kérdésem! Mi az a boldogság? Én másodpercekre voltam boldog életemben, már ha az boldogságnak nevezhető. Bár inkább elégedettségnek nevezném. Elértem valamit, megcsináltam valamit, elégedett voltam a teljesítményemmel abban a 10 másodpercben. Ez a boldogság? Vagy az, amikor hazaérek kiégett aggyal lestrapált idegrendszerrel, és beledőlök a kádba? Az az érzés a boldogság? Kisvi feltette a kérdést az előző postban, és elgondolkoztam azon, hogy vajh voltam-e boldog, egyáltalán tudom-e mi az amire vágyom. Boldogság. Mi ez a szó egyáltalán? A szóval nincs gond, értem. De a mögöttes tartalmával már bizonyos kételyeim vannak. Van az a bibliai idézet, miszerint boldogak  a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa. Szükséges-e együgyűnek lenni ehhez? Mert nem hülyeség, ha belegondolok. Ha valaki nem él valami aktív szellemi életet, nincsenek kérdései, mert ha az ember gondolkodni kezd, kétkedni kezd, kérdések merülnek fel, boldog lesz-e?. A válaszok, már ha van válasz, újabb kérdéseket szülnek. De ha nincsenek ilyen jellegű dolgai az embernek, boldog lesz-e? Kérdések nélkül élni boldogan? Vagy ezek az emberek hazudnak maguknak, és a hazugság által lesznek boldogok? Tudatlanul élni, ámde boldogan, áldás-e? Nem tudom milyen érzés olyan tudatlannak lenni, hogy a saját tudatlanságommal sem vagyok tisztában. Tehát nincsenek kételyek, nincsenek kérdések, akkor boldogság van? Van akinek nem kellenek a kérdések? Bizonyára. A boldogság ára, a tudatlanság, a lelki szegénység? Hogy tudnám elbutítani magam ilyen szintre, vagy hogy ne sértsem meg a lelki szegényeket, hogy tudnék velük egy szintre kerülni? Hogy megtudjam mi az egyáltalán. Fogalmam nincs.Én tisztában vagyok azzal, hogy sok mindent nem tudok, és törekszem rá, hogy minél több dolgot megismerjek. Tehát valamilyen szinten, én is tudatlan vagyok, lélekben szegény. Ergo lehetnék akár boldog is. De nem vagyok az. Vagy igen?

Igen, megint. Olvastam Dövan postját, és teljesen meg és átérzem a problémáját, melyekkel én is küzdök. A default válaszoktól hemzsegtek a kommentek, mint például a "majd jön egy másik nő" meg ilyesmi. Igen, lehet jön egy másik nő. Mikor? Mert nem mindegy ám, hogy 2 hónap vagy 2 év vagy éppen 10 év múlva. A normális, érdekes (legalábbis számomra érdekes) nők már foglaltak. Akik szabadok, azok az unalmas, defektes, idióták. És van azoknak a halmaza, akik nemrég szakítottak. Ők is a lehetetlen kategóriába tartoznak, mivel az, aki udvarolni próbál nekik, azt vagy nagyon gyorsan pattintják vagy megkapják a méltán népszerű, "Legyünk barátok, nekem nincs szükségem most egy társra" című undorító alázódumát. El nem tudják képzelni, ez mennyire taszító. A helyett hogy őszinték lennének, ami igaz hogy sértőbb, vagy durvább egy ilyen hátulrójövős, eufemizált szarnál mint az előbbi, de legalább nem megalázó. Persze, rosszul esik, de messze nem annyira mint a legyünkbarátok. Van elég barátom, kösz. Ez a tuti válasz rá. Erre általában ők szoktak besértődni, de mindegy, innentől már teljesen irreveláns, hogy neki mi tetszik, és mi nem.

Devil Inside írta:

"Az ilyen kapcsolat arról szól, hogy az ember mindig belekapaszkodik az új esélybe vagy esélynek tűnő helyzetekbe, "talán majd most tényleg összejön", de nem jön össze. Nemcsak azért, mert alapból nem kell a csajnak, hanem mert a sok pofáraesés miatt egyre görcsösebben, egyre kisebb önbizalommal szalad neki a következő körnek. Persze az ember roppant gentleman végig, fizet mindent, soha nem késik, nagyon korrekt. Közben meg a néhány boldog pillanaton kívül folyamatosan szenved."

És még csodálkoznak, ha a férfiak megcsömörlenek. A folytonos pozitív vigasztalódumák is teljesen közhelyessé váltak. Semmi hatásuk, még egyiket sem láttam beválni. Ott tartok, hogy fogalmam nincs a megoldásról, mert egyszerűen nem létezik megoldás erre. Vagy jön,vagy nem. 50%. Nem rossz.